Történt egyszer, hogy eltört a kedvenc bögrém. Nagyon sírtam. Anyukám azt mondta:
– Ne sírj, fiam, majd veszek neked egy másik bögrét!
– Jó-mondtam anyunak.
Másnap elment anyukám a boltba, és vett egy másik bögrét. Nagyon örültem neki. Ez a bögre nagyon jó volt. Ez egy csodabögre volt. Amit mondtam, megfőzte. Ha tejet kértem, megcsinálta. Ha pedig kakaót kértünk, azt is megcsinálta.
De egy szép napon elromlott, és nem teljesítette a kívánságaimat. Elvittem szerelőhöz, nem tudta megjavítani. Elvittem a kovácshoz, ő sem tudta megjavítani. Elvittem mindenhová, de senki sem tudta megcsinálni. Ezért szomorúan mentem hazafelé. Találkoztam egy öregemberrel, aki kérdi tőlem:
– Miért sírsz, kisfiú?
– Azért mert elromlott a csodabögrém, és senki sem tudja megjavítani.
– Miért csoda ez a bögre? kérdezte az öregember.
– Azért, mert amit kértem inni, azt teljesítette.
– Ha én meg tudom javítani, akkor nekem is kívánsz egy bögre teát, mert nagyon szomjas vagyok.
– Persze!- mondtam boldogan.
Az öregember megjavította a bögrét, ami csak el volt repedve.
– Köszönöm, hogy megjavítottad!
Boldogan megkínáltam egy teával.
Ezután nagyon vigyáztam a bögrémre. Boldogan mentem hazáig.
Itt a vége, csattogjon az ostor vége!
