Tisztelt Röszkeiek! Kedves Falu(m)béliek!

Megtiszteltetés ért a közelmúltban: Kovácsné Szász Hajnalka igazgató-helyettes és Vastagh Judit osztályfőnök meghívására egy rövid élménybeszámolót tarthattam  a hajdani Röszkei Állami Általános Iskola (ma Orbán Dénes Általános Iskola) harmadikos diákjainak. Én 1957 őszétől 1965 nyaráig, nyolc éven át voltam az iskola tanulója – onnan kerültem a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumba. Több mint 50 év távlatából tartottam meg ezt az élménybeszámolót. A gyerekeket a mostani iskolájuk elődjei, a Gazdasági Iskola, az “öreg iskola” a Parókia mellett és az “Új iskola” egyaránt érdekelték. Kíváncsiak voltak a hajdan volt tanítási módszerekre, értékelésre, fegyelmezésre, iskolai felszerelésekre. Jól emlékeztem ezekre – mint ahogyan biztosan sok korombeli nagyszülő, de tán még a fiatalabbak, a mostani iskolások szülei is emlékeznek. Egy részük még látta mindezt – más részük hallott róla!

Kedves Nagyszülők és Szülők!

Tanulmányaim és életem folyamán megjártam nem csak “Tolnát, Baranyát” – de kis túlzással a fél világot. Büszke vagyok egykori iskolámra, tanítóimra, tanáraimra – jelesül Orbán Dénes Tanár Úrra is, aki most az Iskola névadója – és minden bizonnyal méltán szolgált rá a többség akarata szerinti megtiszteltetésre! Megfigyelésem és tapasztalataim szerint a Röszkei Orbán Dénes Általános Iskola mind kialakítását, mind felszereltségét tekintve versenyképes nagyvárosi iskolákkal is! Talán kissé elfogult vagyok – de oktató, nevelőgárdáját még elkötelezettebbnek, gyermekbarátibbnak tartom – a gyerekeket pedig “életre valóbbnak”, érdeklődőbbeknek, sokoldalúbbaknak! És ami a legfontosabb (és ebben tényleg elfogult vagyok, de ezt büszkén vállalom is): a falusi gyermekekben erősebben látom a szülőhely iránti érdeklődést, tiszteletet, elkötelezettséget!

Társadalmunk alapja a család – és a művelt emberek kinevelésében a szülők elsődleges partnere az iskola!  Gyermekeik érdekében működjenek együtt ebben a munkában az iskola tanáraival, nevelőivel! Mérhetetlen kincset tartanak a kezükben – és lehet-e fontosabb célunk, mint gyermekeink jövője, érvényesülése, boldogsága? Én úgy gondolom, ebben mindenféle politikai, világnézeti nézetkülönbségünk ellenére egyet értünk! Sok sikert és boldogságot kívánok minden Kedves Szülőnek, Pedagógusnak a rájuk bízott, meglátásom szerint nagyon tehetséges, “életre való” gyermekeik felnőtté nevelésében!

Tisztelettel: Kothencz József “öreg diák”

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.