Remény, hit, csoda. Azt hiszem erre a háromra volt a leginkább szükségünk 2020-ban. Szerencsénk volt. “Drámapedagógiai eszközökkel a kiemelten tehetséges gyermekekért” című nyertes pályázatunknak köszönhetően mindháromban részünk lehetett.
Januárban, mikor a vírus réme még nem fenyegetett bennünket, 30 gyerekkel lelkesen és motiváltan készültünk egy színpadi produkció bemutatására.
A próbák jó hangulatban, a megszokott vidámsággal, önismereti és szituációs játékokkal teltek és mind vártuk a sok-sok ránk váró élményt, programot és a bemutatót, ahol pár percre a gyerekek Éli famanóiként megtapasztalják a kirekesztettséget, a jót és a rosszat és közülük néhányan rájönnek, hogy maguk döntenek arról, melyik oldalt választják.
Aztán márciusban minden megváltozott. Az addigi önfeledt derűbe a félelem és a bizonytalanság mélyesztette karmait, mi pedig éreztük, hogy ez az év, ez a színdarab, ez a program nagyon más lesz, mint a többi. Márciusban kicsit búcsút intettünk. Egymásnak, a darabnak, az együtt töltött időnek, a ránk váró kalandoknak.
Valahol tudtuk, hogy a búcsú nem végleges, mégis nehéz elköszönni valamitől, amit szeretünk, amiért dolgoztunk, ami a miénk.
Hosszú hónapok teltek el szeptemberig, ami aztán végül iskolánkba és számunkra, drámások számára is elhozta a viszontlátás örömét. Tudtuk, hogy semmi nem lesz olyan, mint kezdetben, hisz idő közben elballagtak nyolcadik osztályos szereplőink, akikre már máshol, más iskolákban egy teljesen más szerep várt. Mi viszont eldöntöttük, hogy bármit tartogasson is számunkra az elkövetkező időszak, véghez visszük, amit elterveztünk és bemutatjuk a darabot.
Sok viszontagság, betegségek, karanténok, sokszor hiányzó szereplők, maszkok, néha bizony feszültségek és bizonytalanság közt, rengeteg kérdéssel, sokszor újrakezdve, átprogramozva, de mégis fülig érő mosolyok közt vezetett az út a bemutatóig. Ez az út pedig, bár hosszabb és viszontagságosabb volt, mint terveztük, mégis nagyon megérte, mert sokkal többet adtunk és kaptunk egy 25 perces színdarabnál.
A művelődési ház ódon falai sok dolgot láttak már, de októberben még ők is másképp mosolyogtak, hisz egy délelőttre osztályteremmé alakult át a kedvünkért a nagyterem. Vámos Robi képes gyereknyelvre fordítani az igazán komoly és fontos dolgokat. Interaktív, játékos, bűvésztrükkökkel átszőtt, rajzos óráiból megtudtuk, hogy furának lenni, ha nem is mindig könnyű, de mégis nagyon jó. Jó, mert nem vagyunk egyformák. Jó, mert mindenki máshogy értékes. Jó, mert a különbségeinket összerakva kiemelkedően nagy dolgokat hozhatunk létre. Azokat, akik mások, nem hétköznapiak, legyenek akár kiemelkedően tehetségesek, akár bizonyos területeken lemaradók, gyakran csúfolják. Fontos, hogy a gyerekek megtanulják kizárni ezeket a rossz hangokat, mert a megbélyegzés visszahúzódáshoz, dachoz vezet. A csúfolódások, az elfogadás hiánya miatt sok gyerek játszik szerepet a színpadon kívül is. Szerepet játszanak az osztálytársaik előtt, az iskolában és néha otthon is. Robi foglalkozásai az önismeretben, önelfogadásban segítettek és abban is, hogy a gyerekek megértsék, nem mások döntik el, hogy milyenek ők, vagy milyennek kell lennünk, nem mások döntik el, mennyit érnek és nem kell szerepet játszaniuk azért, hogy elfogadják őket.
Októberben Szalai Kriszta színésznő látogatott el hozzánk, sőt, férjét, Cserna Antalt is magával hozta. Nagyszerű volt a foglalkozása és bár a gyerekek először találkoztak vele, kedvessége, nyitottsága miatt úgy éreztük, mintha ezer éve ismernénk egymást. Szerencsénk volt, hisz kiváló drámapedagógusunk, Horváth-Kulik Szilvia is pont olyan gyermekközeli szakmai módszerekkel dolgozik, mint amivel Kriszta óráján találkoztunk, így garantált volt a vidám, fesztelen hangulat és sok improvizációs és drámapedagógiai játékkal átszőtt délutánt tölthettünk együtt a profi színésznővel.
A program vége felé már tapintható volt az izgalom, elsősorban azért, mert nem tudtuk, hogy részünk lehet-e abban a csodálatos érzésben, hogy közönség előtt, szülők és pedagógusok előtt adhatjuk-e elő a darabot. Számoltuk a napokat, néztük a híreket és tanakodtunk, hogy vajon az eddigi hitünk abban, hogy sikerül, elég lesz-e a finishez?
Az életben sokszor van úgy, hogy a dolgok másként alakulnak, mint ahogy azt tervezzük. Ilyenkor az embernek két választása van. Vagy feladja és hagyja az egészet, vagy úgy dönt, hogy legyenek bármilyenek a körülmények, a legjobbat hozza ki a helyzetből.
Nem volt közönségünk, de nem kellett lemondanunk a színpadról és amikor november végén a Szegedi Szent-Györgyi Albert Agóra színpadán álltunk, velünk szemben a kamerákkal, nem éreztük, hogy csak az üres teremnek és a felfordított székeknek játszunk. Az utolsó mondat elhangzása után nem volt tapsvihar, sem üdvrivalgás, nem voltak ott a büszkeségtől könnyes szemüket törölgető szülők és mégis minden és mindenki benne volt abban a két percnyi csendben. Mindenki ott volt velünk, aki idáig kísért bennünket. Ott voltak a tanárok, akik bíztató szavakkal búcsúztak, mikor a felvételre indultunk, ott voltak a szülők, akik egy emberként szurkolták, aggódták, húzták be velünk ezt a programot a célba, ott volt a január óta megtett út, a sok nevetés, gyakorlás, a sok közös kaland és kedves szó, a sok kiosztott ölelés, néha civakodás és ott voltunk mi, egy közösségként, egy csapatként.
Ha egyetlen dolgot kellene választanom, hogy miért is vagyok elkötelezett híve a drámapedagógiának és a színjátszásnak, én azt mondanám: mert csapattá kovácsol. Egy csapat otthont ad, biztonságos közeget, ahol elfogadnak, ahol önmagad lehetsz, ahol támogatásra találsz. A barátaid vesznek körül, akikért nem sajnálod a fáradtságot és beleadsz apait, anyait, hogy a legjobb önmagad legyél. Egyetlen közös célért. Akkor is, ha pandémia van. Akkor is, ha 2020 ott tesz keresztbe, ahol nem szégyell. Akkor is, ha elfáradsz, vagy feladni készülsz. Mert egy közösségben mindig lesznek, akik új erőt adnak, akik segítenek felállni, akikért érdemes tovább küzdeni, akikért mindig játszol tovább.
Mérhetetlenül büszke vagyok a bátor 25-re, akikért érdemes volt.
Természetesen egyedül nem sikerült volna, ezért itt szeretnék köszönetet mondani Liszkai Tamás atyának, aki rengeteg elfoglaltsága ellenére is vállalta, hogy eljátsza Élit, a jóságos fafaragó mestert. Színészi játéka és támogató jelenléte rengeteget adott a darabhoz és nagyon sokat adott nekünk, résztvevőknek is. Köszönjük a Móra-net Tv munkatársainak, akik szinte a kezdetektől velünk voltak és mindenhová elkísértek bennünket jóban-rosszban-maszkban. Köszönet a bátor szülőknek, akik nem féltek és akik szeretetteljesen támogatták a programunkat, köszönet Horváth-Kulik Szilvia drámapedagógusnak, aki ismét bizonyította, hogy szakmailag és emberileg is kiváló és keresve se találhattunk volna nála jobbat. Köszönet tanárainknak a sok bíztatásért, szurkolásért, igazgatónőnknek, aki jelenlétével is támogatott bennünket a bemutatón, a Szegedi Tankerületi Központ munkatársainak, és Mádi-Kajári Magdolnának, akiktől rengeteg segítséget kaptunk a sikeres lebonyolításhoz. És végül de nem utolsó sorban köszönjük településünk jól ismert konyhája munkatársainak a fenséges ünnepi lakomát, amivel igazán méltó lezárást adhattunk ennek a nem mindennapi eseménynek.
A program az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából a Nemzeti erőforrás Támogatáskezelő által meghirdetett – A hazai és a határon túli művészeti tehetséggondozó programok támogatására – kiírt pályázatnak köszönhetően, 1.500.000 ft-ból valósult meg.
Egy fontos állomásról a járványhelyzet miatt sajnos le kellett mondanunk. Az eredetileg tervezett budapesti kirándulásunk a Kolibri Gyermek-és Ifjúsági Színházba sajnos meghiúsult, de helyette számos élménnyel, és szuper eszközzel gazdagodhattunk. Jelen pályázati forrásból került beszerzésre többek közt egy Nikon D3500-as digitális fényképezőgép, aminek 24,2 megapixeles érzékelője lehetővé teszi, hogy igazán részletgazdag fényképeket, vagy akár full HD felbontású videókat készíthessünk programjainkról és iskolai rendezvényeinkről egyaránt. A pályázatnak köszönhetően eszközparkunkat gazdagítja továbbá egy 150 centi átmérőjű Led Smart Televízó, egy 120×150 centis görgős mobiltábla és megannyi irodai eszköz, melyek a pályázatunkban foglalt feladataik mellett iskolai életünket is színesebbé teszik.
Bár a próbafolyamatok, az itt kapott élmények olyan emlékek, tapasztalatok, amik, biztos vagyok benne, hogy felnőttként is meghatározóak lesznek, azért szerettük volna, ha nem csak a gyerekek szívében élnek tovább, ezért minden résztvevőt megajándékoztunk a program során készült fényképeket és videófelvételeket tartalmazó dvd-vel, illetve pólót is készíttettünk, amin kis csapatunk csoportképe szerepel, szép emléket állítva ezzel a közösen át-és megélt időszaknak.
A darab megtekinthető iskolánk honlapján, a Móra Net Televízió műsorai közt, a Szegedi Szent-Györgyi Albert Agóra oldalán, valamint elérhető iskolánk honlapján és a Röszkei Teleháznak köszönhetően az alábbi linken is: https://www.youtube.com/watch?v=4qJCpYSlZ1M
A programokról szóló riportfilmek a Móra-Net Televízió műsorai közt, illetve ezen: https://www.youtube.com/watch?v=nfa0oUmpmYs&feature=share
ezen: https://www.youtube.com/watch?v=9Ilma9mEHlg
és ezen a linken érhetőek el. https://www.youtube.com/watch?v=idAFqJJ1p9w
A folyamatról készült kisfilm elérhető ITT.
Fogadják olyan szeretettel és hittel, ami bennünket is végig kísért az elmúlt időszakban. Kívánjuk, hogy a hatására mindenki találja meg magában a saját Élijét, a saját hitét és a saját csodáját.
Kozma Zsófia Ágnes